Keresés
27O
Győr
2018.09.21., péntek (Máté, Mirella)
  • Főoldal
  • Hírek
  • Helyi
  • Calabriától a győri Schweidel utcáig - Daniele Carrera, a La Dolce Vita étterem olasz tulajdonosa

Calabriától a győri Schweidel utcáig - Daniele Carrera, a La Dolce Vita étterem olasz tulajdonosa

Gyurina Zsolt- 2017.05.17. 09:00
13039
Győr egyik nevezetessége egy étterem, a színház mellett, a Schweidel József utcában. La Dolce Vita a neve, olasz a tulajdonosa. Hogy kerül egy olasz, ráadásul egy hamisítatlan dél-olasz a hűvös Kisalföldre? Miért nem pörgeti a pizzát, és miért utálja, ha állva eszünk?
Daniele Carrera magával hozta városunkba a mediterrán legjavát, tanít minket az élet élvezetére, miközben számtalan barátra tett szert.

Egy kis Olaszország a színház mellett. A La Dolce Vita falait a '60-as, '70-es évek legendás olasz filmjeiből vett fekete-fehér plakátok díszítik. Az Édes élet (ennek eredeti címe a La Dolce Vita), Alberto Sordi, Sophia Loren fotói, Toto és Fernandel, Terence Hill markáns arca. Egy hely, ahol a pizza tényleg eredeti, ahol létezik a szieszta, és ahol a tulaj azt szereti, ha a vendégei elüldögélnek egy kávé mellett.

OFF média: Hányszor látta a Dolce Vitát?

Daniele Carrera: A filmet? Sokszor. Tízszer bizonyosan.

OFF média: Nagyon szeretheti, ha az éttermét is róla nevezte el...

Daniele Carrera: Persze. Az egyik legjobb film, ami valaha Olaszországban készült. Oscart is nyert.

OFF média: Melyik a legjobb jelenete?

Daniele Carrera: Talán az, amelyik a legismertebb: Marcello Mastroianni és Anita Ekberg jelenete a Trevi-kútnál, a főhősnővel a vízben. Legutóbb három hete jártam Rómában, a három nap alatt négyszer látogattunk el a kúthoz. Amúgy ma is minden ugyanolyan arrafelé, ahogy a filmben látható.

OFF média: Milyen gyakran látogat haza, Calabriába?

Daniele Carrera: Évente kétszer, háromszor. Olaszországba persze gyakrabban.

OFF média: Honvágy?

Daniele Carrera: Elkerülhetetlen. Ott születtem, oda tartozom. Fiatal voltam, amikor elkerültem otthonról, de arra szoktam gondolni, hogy ha megöregszem, hazatérek. Nagy a család, hat testvérem van, négy fiú, két lány. Én vagyok a legfiatalabb testvér, és minden bátyámnak étterme van, akárcsak nekem. Hárman Milánó mellett élnek, a Lago Maggiore-nál, egy testvérem pedig Németországban. A két lány tanár és mérnök.

OFF média: Honnét ez a családi ragaszkodás a vendéglátáshoz?

Daniele Carrera: A nagymamám keze van benne. Nagyi üzemeltetett egy kocsmaszerű boltot kis falunkban, Nardo di Pace-ban. Odajártak az idős emberek üldögélni, kártyázni, a nagyi pedig kaját készített, sajttálakat. Ezt az üzletet vitték tovább a szüleim. Esténként ott múlatták az időt a falubeliek, beszélgettek, anekdotáznak. Nagyon hangulatos volt. Nagy a család, de gyerekkoromban szegénységben éltünk. Édesapám egyszerű gyári munkásként dolgozott , akárcsak édesanyám, a boltból nem tudtunk megélni egy olyan kicsi faluban. De ott éreztem rá a vendéglátás ízére. A Carrera tipikus calabriai név, nagyon büszke vagyok rá. Volt alkalom, hogy összegyűlt a szűk család, például amikor a szüleim ötvenéves házassági évfordulóját ünnepeltük. Összejöttünk olyan nyolcvanan. Abból hetvenünket Carrerának hívnak. A világban amúgy is jól hangzik a Carrera, akár autóról, akár szemüvegről beszélünk.

Foto: Szami | RAW Agency
OFF média: Merre fekszik Nardo di Pace?

Daniele Carrera: Calabriában, amely dél-Olaszország része, nem messze Szicíliától, a csizma orrában. Az én kis falum 12 kilométerre fekszik a tengertől, 1400 méter magasan. A környék tele strandokkal és hegyekkel.

OFF média: Győrben egyikből sincs túl sok...

Daniele Carrera: Ez igaz, de én jól érzem magam Győrben, és azt remélem, hogy engem is szeretnek a városban. Sok a visszajáró vendég, jó itt az élet.

OFF média: Visszatérve a kezdetekhez: hogyan ismerkedett meg a konyhaművészettel?

Daniele Carrera: Még tizenöt éves sem voltam, amikor elmentem dolgozni az egyik testvérem pizzériájába-éttermébe, Milánó mellé. Nagyon kemény volt. A ranglétra aljáról indultam, ahogy azt kell, a mosogatással kezdtem. Ötkor nyitottunk, hajnal háromkor zártunk, olykor még később: amikor a fiatalok a diszkó után még jöttek egyet kajálni. Karaoke is volt, bulizott mindenki. Hajnalban mentem haza, nagyon élveztem. Ott sajátítottam el a szakma alapjait, nekem az a hely jelentette az iskolát, a vendéglátásban és az életben egyaránt.

OFF média: Volt egy pillanat, amikor beugrott, hogy egész életében ezzel akar foglalkozni?

Daniele Carrera: Persze. Tizenkilenc évesen Németországban dolgoztam, egy irodában. Egy hét elégnek bizonyult. Tudja, én szeretek beszélgetni az emberekkel, imádom a közvetlenséget, a kontaktust - ez a vendéglátásban adott. Sok ismerősöm van mindenhol.

Foto: Szami | RAW Agency
OFF média: Otthon olasz konyhát visz?

Daniele Carrera: Nem teljesen, a reggeli például inkább magyaros, hiszen az olaszok legtöbbször csak croissant-t esznek, meg egy kávét isznak mellé. A tészta viszont mindennap elengedhetetlen. De húslevest is eszem, imádom a gulyást például.

OFF média: Az olaszok híresek a kávészeretetükről. Hány kávét iszik egy nap?

Daniele Carrera: A múltkor Rómában például tizenkettőt-tizenötöt is megittam egy nap.

OFF média: Nem kevés...

Daniele Carrera: Persze ez az olaszos kis adag kávé. Nálunk a kávé alatt mindig ugyanazt értjük. A ristretto még rövidebb, mint az espresso. Ma délig olyan öt kávét ittam. Imádom.

Foto: Szami | RAW Agency
OFF média: Visszatérve a magyar ételekre: ízlenek?

Daniele Carrera: Finomak, egy mediterrán gyomornak talán kicsit zsírosak. Változatosak, ez a minőségre is igaz. Sok függ attól, hogy melyik étteremben eszik az ember. Hiányzik a sok zöldség, a rukkola meg pláne.

OFF média: A La Dolce Vitában csak olasz ételek vannak.

Daniele Carrera: Igen. Olykor egy-egy vendég kér rántott húst, de az az én éttermemben tiltott...

OFF média: Milyen a pizzájuk?

Daniele Carrera: Vékony. Amikor megérkeztem Győrbe, akkor láttam, hogy itt mindenki a nápolyi fajtát, a vastag pizzát készíti, én pedig nem akartam hasonlítani senkihez, ezért a Calabriában látott, vékonyra szavaztam.

OFF média: Van kifejezetten calabriai étel?

Daniele Carrera: A csípős szalámi. De bármilyen ételt el tudunk képzelni csípősen. Csípősebb, mint a magyar erőspaprika. Például híres a puha szalámi, amit bármire rá lehet kenni. Nagyon finom. Annyira finom, hogy nem érdekel, ha kimarja a gyomrom. Amikor hazamegyek, pár kilót mindig hozok magammal.

Foto: Szami | RAW Agency
OFF média: Milyen Győr gasztronómia élete? Mennyire változatos?

Daniele Carrera: Nem sokat járok étterembe. Amit látok: van olyan étterem, amely akár egyből becsukhatná a boltot, olyan a felszolgálás és az étel is. Az étterembe járók egy csoportjának az a lényeg, hogy az adag nagy legyen - akkor ő már elégedett, függetlenül a minőségtől. Pedig a nagy adag és a finom adag nagyon nem ugyanaz...

OFF média: Mi a különbség a két ország étkezési kultúrája között?

Daniele Carrera: Ami először eszembe jut, az az étkezésre fordított időben jelentkezik. Nálunk megesik, hogy délben leülünk ebédelni, aztán hat órakor még mindig az asztalnál vagyunk. Ez szertartás. Összegyűlik a család, és jól érezzük magunkat. Nem sietünk. Magyarországon láttam olyat, hogy olykor nem is ülnek az asztalnál, hanem állva esznek. Ezt nem szeretem.

OFF média: A La Dolce Vitába az alapanyagok Olaszországból jönnek, ugye?

Daniele Carrera: Igen. Amikor Győrbe érkeztem, tizenkét évvel ezelőtt egy szentiváni pizzériával kezdtem, és semmit nem találtam, amivel szerettem volna elkészíteni az általam megálmodott ételeket. A rukkoláról nem is hallottak. Hetente kétszer elautóztam Bécsbe, és ott szereztem be a szükséges anyagokat. Ma már látványos a javulás. Budapesten van egy olasz cég, ők hoznak be mindent az országba, tőlük szerzem be majdnem az összes szükséges összetevőt. Liszt, sonka, egyebek. Például a speciális olasz mozzarelláért régebben hazáig kellett mennem, most már Mosonmagyaróvár mellől hozatom, egy olasz tulajdonú cégtől. Egyre több olasz vendégem van, büszkén mondhatom, hogy többen mondták már, jobb az étel, mint Olaszországban.

Foto: Szami | RAW Agency
OFF média: Egész nap az étteremben találjuk?

Daniele Carrera: Majdnem. Tizenegykor nyitunk, addigra itt vagyok. Délután háromkor bezárunk egészen hatig - azt hiszem, talán a La Dolce Vita az egyetlen hely az egész városban, amely sziesztát tart. Akárcsak Calabriában, odahaza. Ennek az elején nem örültek a vendégek, mondogatták, hogy nem Olaszországban vagyunk. Én meg válaszoltam: gyerekeim vannak, szeretnék velük is lenni. A szakács sem állhat egész nap a negyven fokban, mondjuk nyáron. Ha így lenne, este nyolckor már nem tudna igazán jó munkát végezni, azt pedig az ételek minősége, íze sínylené meg. Nem sok az a pár óra szünet, de kikapcsolódás. Jobb kedvvel végzem a munkát, és jobb ételt is készítek.

OFF média: Ha Olaszország, akkor pizza. Képes megpörgetni a feje felett?

Daniele Carrera: Igen, de nem pörgetem a pizzát. Szerintem az étel nem játék. Tisztelem annyira, hogy nem játszom vele. Megtanultam megpörgetni a pizzatésztát, ha megkérnek rá, meg tudom csinálni, de azt vallom: az ételt tiszteljük. Például a szakácsomat is megtanítottam rá, hogy ne húzza ki a pizzatésztát, mert az fáj neki. Ha kihúzod, elreped. Ha levágod, szép lesz, és finomabb. Sok pizzánk van, többet én alkottam.

OFF média: Olasz szakáccsal dolgozik az étterem?

Daniele Carrera: Olasszal és magyarral, de a magyar is tizenöt éves kora óta nálam van, én taníttattam ki.

OFF média: Mi a vélemény a modern konyháról, az aprócska falatokról, a fúziós konyháról?

Daniele Carrera: Szép látvány, de én a hagyományos konyha híve vagyok. Ahogy észrevettem, az emberek azért szeretnek jóllakni. Itt Győrben biztosan. Szeretném, ha a vendégeim jó érzésekkel távoznának.

Foto: Szami | RAW Agency
OFF média: Mit csinál szabadidejében?

Daniele Carrera: Három gyerekem van, szóval sok szabadidőm nincs. Meccsre szoktam járni, nagy Juve-szurkoló vagyok. Kiskoromban Cabrini volt a példaképem, manapság Del Piero a kedvencem. Amikor gyerek voltam, akkor is nagyon erős volt a Juve, BEK-et nyert, a TV mindig őket mutatta, így nőttem fel. Most a fiamnak is ők a kedvencei, szoktunk együtt focizni. Profi focista akar lenni, nem lesz könnyű, szurkolok neki. A Gyirmótban játszik, nemsokára a nagy csapat közelébe érhet.

OFF média: Hogy áll az olasz borokkal?

Daniele Carrera: Tartok olaszt is, de magyart is. Nem szeretném, ha azt gondolnák rólam a vendégeim, idejöttem Olaszországból, és akkor mostantól én vagyok a mindentudó. Nem, ezt soha nem gondoltam. Először olasz bort kínálok, de ha látom, hogy valaki a magyar borokat szereti, akkor nem fogok erőszakoskodni, ajánlok magyar bort is.

Foto: Szami | RAW Agency
OFF média: Akkor mi hiányzik?

Daniele Carrera: Inkább csak zavar, hogy Magyarországon az emberek sokszor azt nézik, hogy mi van, de nem látják azt a sok munkát, ami mögötte van. A magyarok talán kicsit aggódósak, túlgondolják a dolgokat, kevésbé mernek belevágni az újba, az ismeretlenbe. A hétköznapokban gyakran észreveszem még a szocializmus maradványait. Ha én akarok valamit, belevágok, mert ha nem teszem, később megbánhatom. Az egész családunk ilyen. A legidősebb testvérem például 55 éves, és éttermet nyit. Fiatal korában volt étterme, aztán úgymond normális állásban dolgozott, most pedig, ennyi idősen, megvalósította régi vágyát. Nem vagyok benne biztos, hogy a magyar emberek között sokan mernének 55 évesen belevágni valami teljesen ismeretlenbe... Nálunk az egész család szereti a kihívásokat, kutatja az ismeretlent. Így jutottunk el ide is. Elindultunk a calabriai kiskocsmából, és most itt tartunk, Győrnél, a La Dolce Vitánál.

Hozzászólások