Keresés
5O
Győr
2017.11.20., hétfő (Jolán)
  • Főoldal
  • Hírek
  • Helyi
  • Győrben történt: hajléktalanon akartam segíteni, de csak egy csövesnek adtam aprót!

Győrben történt: hajléktalanon akartam segíteni, de csak egy csövesnek adtam aprót!

Erdélyi József Attila- 2017.01.05. 11:02
3426
Egy jóhiszemű ember, mindig ott segít, ahol tud. De mi van akkor, ha az „elesett” egy kicsit messzebb megy a kelleténél és visszaél a jósággal?

Jómagam és a szerkesztőségünk nevében is elmondhatom, hogy segítőkész emberekhez híven, mi is támogatjuk a hajléktalanokat, legyen szó némi apróról, ételről vagy egy szál cigiről. Ennél többet nem is igazán tudnánk tenni, hiszen a mi készleteink is végesek és valljuk be, egy átlagos keresetből nem telik arra, hogy rajtunk és szeretteink kívül még egy másik személyt is patronáljunk anyagilag. Szerencsére a megnyugtató, barátságos beszéd és közeledés ingyen van, így néhány forint mellé egy-két érdeklődő mondat is landolhat a hajléktalanok felé.

Illusztráció!

Decemberben találkoztam a helyi Mikó Krisztiánnal, aki fiatal kora ellenére pártfogolja a hajléktalanokat. Le a kalappal előtte! Akkor azt gondoltam, hogy Krisztiánnak biztos nagyon jó érzés lehet, hogy segít a bajbajutottakon, de az ő irányába is rengeteg szeretet érkezhet, amiért önzetlenül végzi a „munkáját”!  Ráadásul itt volt a karácsony is, amikor - mondanom sem kell – még annak is meg esik a szíve a fedélnélkülieken, aki egész évben oda sem bagózik rájuk… Sajnos a következő sztori egy kicsit megrengetett abban, hogy feltétel nélkül kell-e segíteni mindenkin:

Néhány napja a Belváros felé tartottunk egy barátommal, hogy egy étteremben meséljen nekem arról, hogy mi történt vele a külföldi munkája során. Csípős hideg volt, mínusz fokot mértünk. Még a téli kabátomban is fáztam, pedig egy vastag sál is a nyakam köré volt tekerve. A Lukács Sándor utcához érve pillantottunk meg egy hajléktalant, aki néhány ronggyal betakarózva feküdt a hideg betonon másodmagával. Közelebb érve, a lépteinket hallva emelte csak fel a fejét, majd valamit odanyögött nekünk. A barátom és én odamentünk hozzá, hogy némi aprót adjunk neki és megkérdezzük, hogy jól érzi-e magát, hiszen az orra csupa vér volt. Se köszönés, se semmi, csak nyújtotta a kezét. Oké! A beszélgetés így zajlott:

- Tiszteletem! Minden rendben? Jól érzi magát? – kérdeztem.
- Hogyne! Régi punk vagyok én… - mondta, miközben én elmosolyodtam. Tudnátok adni egy kis aprót? – folytatta.
- Tudunk! – majd körülbelül 350 forintot vettem elő a zsebemből és átnyújtottam neki.
- És te? – szegezte a kérdést a barátomhoz.
- Persze, de csak ennyi apró van nálam! – majd egy kétszázast tett a hajléktalan kezébe.

Egy kis szemforgatás és köhögés között még puffogott egy keveset, látszott rajta, hogy nem tetszik neki az összeg.

- Valami baj van? – kérdezte a barátom.
- Áh, nincs! Talán kikerül ebből egy bor. Cigitek van? Adjatok már pár szálat!
- Szerintem ne bort vegyél belőle, hanem kaját magadnak, meg aki melletted fekszik!
- Majd én azt tudom, hogy mit akarok belőle venni! Na, akkor cigit adsz már? – emelte fel a hangját.

Ekkor tudatosult bennem, hogy amit csinálok és amit SZERETNÉK csinálni, az nem ugyanaz. Segíteni akartam egy emberen, de ehelyett, csak egy régi punknak adtam aprót, aki nemsokára feláll besétál a legközelebbi boltba és ugyanúgy lerészegedik, mint tegnap vagy tegnapelőtt. Ennek ellenére:

- Itt van egy szál! – leraktam mellé.
- Tudsz még egyet adni? – lökte oda nekem.
- Micsoda?
- Tudsz még egy szálat adni?
- Nem, nem tudok! Ennyi van csak!

Megint szemforgatás és puffogás! Ekkor egymásra néztük a barátommal majd ott hagytuk az illetőt, vagyis ott akartuk, de akkor még odaszólt egyet:

- Add már ide azt az üveget! – megjegyzem, az az üveg tőle egy karnyújtásnyira volt. Borosüvegről beszélünk…

Ekkor én puffogtam egy sort és csak a jólneveltségemnek köszönhetően nem küldtem vissza azokba a régi szép, punk időkbe.

Miután beértünk az étterembe, végig ezen agyaltunk, hogy valaki a hánytatott sorsa ellenére sem értékeli azt, ha valaki jót akar tenni vele...



Neked is van egy sztorid, amit megosztanál másokkal? Küldd el nekünk a gyor@offmedia.hu e-mail címre vagy írd meg Facebook oldalunkra!

Hozzászólások