Keresés
7O
Győr
2018.12.10., hétfő (Judit)

Bőrbe vésve - Nyári Tamás tetoválóművész

Offmedia- 2016.06.10. 09:16
1347
Vér, tinta, laza figurák, különböző történetek és az állandóan zümmögő gépek hangja. Bár a közvéleményt még mindig megosztja, de tagadhatatlan, hogy az elmúlt évek során az önkifejezés egyik legegyedibb formája a tetováltatás lett. A folyamatosan növekvő rajongói tábornak köszönhetően az emberek kezdik egyre kevésbé összekapcsolni a különféle mintákat viselő személyeket a filmekben és a való életben is gyakran látott veszélyes, kemény arcokkal.

Felkerestük az egyik győri szalon tűforgató mesterét is a témával kapcsolatban. Nyári Tamással beszélgettünk.


A legelejéről indítva, hogyan lett belőled tetoválóművész? Milyenek voltak a kezdetek?

Az egész talán ott kezdődött, hogy szüleim egy rajz tagozatos általános iskolába írattak be, annak ellenére, hogy ezt az ötletet az oviban nem túl kitörő lelkesedéssel támogatták, mert nem tudtam rajzolni. Azonban az évek alatt egy csomó versenyt illetve pályázatot sikerült megnyernem.

Később vendéglátást tanultam, de a közepe fele már tudtam, hogy nem ez lesz az igazi a számomra. Tizenhat évesen elmentem egyik barátomhoz varratni, akivel még most is együtt tetoválok. Nagyon megtetszett, amit csinált ekkor jött az ötlet, hogy én is valami hasonlóba kezdenék, bár az elején én a pólóminták tervezésével próbálkoztam, amihez viszont elengedhetetlen a grafikai programok magabiztos ismerete. Végül érettségi után vettem meg az első tetováló felszerelésemet. Eleinte deszkás ismerőseimen kísérleteztem hétvégente otthon. Semmi segítségem nem volt, akkoriban még azt se tudtam, hogy mik a különbségek a tűk között, természetesen az első alkotások ritka rondák is lettek (nevet).

Családi frontról mennyi támogatást kaptál, mit szóltak az ötletedhez?

Szüleim látták, hogy lelkesedéssel tölt el és élvezem is, amit csinálok. Ők végül rám bízták a dolgot, nem támogattak, de nem is ellenezték, amikor az egész tetoválás iránti rajongásom elkezdődött. Édesapám sokáig hajtogatta, hogy kikéne mennem Ausztriába szakácsként, de idővel, ezzel is leállt. Amikor elkezdtem nekik hajtogatni fiatalon, hogy adjanak egy kis pénzt tetoválásra, természetesen nemet mondtak, így iskola mellett el kellett kezdenem dolgozni, hogy meglegyen a rávaló.

Forrás: https://www.instagram.com/dilenbmx/

Mit szóltak az első varrás láttán?

Az első tetkóm az alkaromra került. Otthon kiálltam édesanyám elé és kerekperec megmondtam neki, hogy megyek tetováltatni. Persze Ő csak legyintett, hisz biztos volt benne, hogy csak viccelek. Amikor hazaállítottam a kész művel és meglátta akkor természetesen jött a szülői fejmosás és szövegelés, mint a „Hülyegyerek mit tettél magaddal?” „Soha nem lesz normális munkád!” „Mindenhonnan ki fognak közösíteni” és társaik.
Ellenben nagymamám rajong érte és gyakran mondogatja, hogy milyen szép színes vagyok, és ha fiatal volna Ő is kivarratná magát. 

Mi az, ami a legjobban megfog ebben az egészben?

A szabadságérzet, főleg amikor még otthon csináltam a tetkókat, a saját magam ura lehettem és én is osztottam be az időmet. Aztán van egy utazgatás része is a dolognak, amikor vendég tetoválóként sok helyre elkalandozhat az ember, új technikákat sajátíthat el vagy akár új ötleteket is gyűjthet különböző szalonoktól és művészektől.
Most októberben is menni fogok pár hétre Svédországba egy magyar által üzemeltetett szalonba.  
Főként azonban az emberi része, amit szeretek. Nem mondom, hogy nincsenek nehézségek, de soha nincs két ugyanolyan nap, minden vendég más, különböző személyiségek, különböző történetek más és más elképzelések, szimbólumok és jelentések.


Ha eldöntötte valaki, hogy tetováltatni szeretne, mire érdemes odafigyelnie?

Újak esetében, hogy biztosak legyenek benne, hogy szeretnék-e azt a tetoválást. Ha kétségeik vannak, beszéljenek a tetoválóval. Mindenképp érdemes megnézni egy adott szalonról a mások által alkotott véleményeket, hisz attól, mert drága, nem biztos, hogy minőségi is. A művész portfólióját is érdemes átfutni, hogy pontosabb képet kapjunk az alkotóról. Ha a megfelelő szalonba megyünk és minden kétségünket magunk mögött hagytuk, akkor biztosan nem fogjuk megbánni.

Zárásképpen, szerinted mi a legfontosabb ebben a munkában?
A legfontosabb szerintem, hogy a vendég is és tetováló is úgy menjenek haza a napvégén, hogy mind a ketten azt kapták, amit akartak és elégedettek.  Ha mindenki nyugodtan fekszik le otthon, akkor a munka jól lett elvégezve.

Hozzászólások